Az arcképcsarnokban a "Solymári Arcképcsarnok 1266-2000" címet viselő kiadvány online változata található meg (Szerzők: Milbich Tamás és Hegedűs András). A kiadvány felvonultatja Solymár község legfontosabb személyiségeit, híres karaktereit a XIII. századtól az ezredfordulóig bezárólag. A 2011-ben megjelent kiadványban jóval gazdagabb leírás található a személyekről és tevékenységükről, 18 fejezetre bontva. Ezek a fejezetek itt is megtalálhatók azonos néven, de rövidített tartalommal.     


 

Közösségi helyek

Az 1700-as évek környékén itt élő szerb kisebbség is feltételezhetően rendelkezhetett közösségi hellyel. Tényleges adatok az első ilyen helyre a sváb lakosság 200 éves ittléte utáni időszakból való. Vélhetően a Szarvas kocsma lehetett az első közösségi hely a Posta út mentén, visszaemlékezők szerint már az 1900-as évek eleje óta létezett. A mai Petőfi utca és az Ady utca sarkán állt épületben egy elit baráti társaságnak rendszeresen helyt adó kaszinóról is van írásos emlék. Az 1905-ben családi házból átépült Schäffer-vendéglő követte a sort, ezután az 1920-as években alapult a legtöbb solymári vendéglő és kocsma. Okeli Péter, Milbich Márton, Pillmann György, özv. Milbich Jánosné, Milbich János, Gromon Antal, vitéz Schäffer György, John Márton mind az első világháborút követő 15 évet átívelő időszakban nyitották meg kapuikat a solymáriak előtt. Ez az időszak számit Solymáron a vendéglők, kocsmák fénykorának. Itt érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb vendéglő és kocsma egyben szatócsüzletként is funkcionált. A második világháború vetett véget az addig nagy ütemben fejlődő kulturális életnek Solymáron, de az 1990-es évek vállalkozói kedve ismét szép számmal hozta létre az újabb közösségi helyszíneket.