Az arcképcsarnokban a "Solymári Arcképcsarnok 1266-2000" címet viselő kiadvány online változata található meg (Szerzők: Milbich Tamás és Hegedűs András). A kiadvány felvonultatja Solymár község legfontosabb személyiségeit, híres karaktereit a XIII. századtól az ezredfordulóig bezárólag. A 2011-ben megjelent kiadványban jóval gazdagabb leírás található a személyekről és tevékenységükről, 18 fejezetre bontva. Ezek a fejezetek itt is megtalálhatók azonos néven, de rövidített tartalommal.     


 

Népiköltők, színjátszók

Solymáron is megmaradt néhány kiemelkedő személyiség a kollektív emlékezetben, akik parasztköltőként, egyszerű származású verselgetőként, vagy éppen szónoki tehetséggel megáldott rímelőként emelkedtek ki a többiek közül. A népi verselők általában iskolázott, az átlagnál olvasottabb parasztemberek vagy falusi értelmiségiek voltak. Gyakran tanítóik, tanáraik, vagy akár a papjuk biztatására, de leginkább ösztönösen, spontán módon váltak előadókká, verskovácsokká. Hírnevet leginkább a szülőföldön és esetleg a környéken tudtak szerezni maguknak, ezért helyben sokszor erőteljesebb hatást fejtettek ki a falubeliek körében, mint az országosan ismert költők, hiszen idéztek tőlük, ismételték műveiket különböző alkalmakkor.

A kitelepítés utáni apátia után negyedszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a solymári amatőr színjátszás ismét életre keljen, lelkes pedagógusoknak köszönhetően. Az 1980-as évek második felétől német és angol nyelvű csoportok is alakultak, a rendszerváltás után pedig a diákszínjátszók már jóformán állandó szereplői lettek a nagyobb községi ünnepségeknek.

További részletek a kiadványban.