Az arcképcsarnokban a "Solymári Arcképcsarnok 1266-2000" címet viselő kiadvány online változata található meg (Szerzők: Milbich Tamás és Hegedűs András). A kiadvány felvonultatja Solymár község legfontosabb személyiségeit, híres karaktereit a XIII. századtól az ezredfordulóig bezárólag. A 2011-ben megjelent kiadványban jóval gazdagabb leírás található a személyekről és tevékenységükről, 18 fejezetre bontva. Ezek a fejezetek itt is megtalálhatók azonos néven, de rövidített tartalommal.     


 

Vallási vezetők

Az 1700-as évek elején egy 16 jobbágyból és 2 zsellérből álló közösségről van tudomásunk a község területén, akik feltételezhetően szerb ortodox közösséget alkottak a mai temető környékén és a Wattay családdal álltak szerződéses viszonyban. Feltételezhetjük, hogy ők kezdtek a régi templom helyének környékén új szakrális épületet építeni. A szerb közösségnek ekkor már biztosan lehetett lelki vezetője. A németajkú lakosság első hullámai az 1710-es években érkeztek, és lassan többségbe kerültek a szerb közösséggel szemben, ennek következtében egyre inkább a svábok katolikus igénye erősödött a szerbek ortodox hagyományaival szemben. Az utolsó szerb ortodox liturgiát 1719-ben tartották Solymáron. A katolikus vallás terjedésével megépült a paplak is, a mai Mátyás utca 22. számú ház helyén. Solymár első feljegyzett plébánosa Gabriel Anton volt, aki még Stájerországban született 1693-ban, de már solymári plébánosként halt meg, vélhetően 1725-ben. Ettől kezdve minden vallási vezető életútja többé-kevésbé nyomon követhető.