Egy elfelejtett solymári 56-os áldozat

Egy elfelejtett solymári 56-os áldozat

Községünkben a rendszerváltás óta minden évben megemlékezünk az 1956-os magyar forradalomról, sőt egy ideje már tábla őrzi a főtéri hősi emlékművön Dienes István emlékét is, aki a budapesti forradalmi események egyetlen, solymári lakhelyű elhunytja volt. Illő azonban megemlékeznünk a hatvanadik évforduló napjaiban a forradalmat követő megtorlások egyik kivégzettjéről is, aki anyai részről solymári származású volt és egy időben ő maga is itt lakott a községben.
Újabb szobor és park Solymáron

Újabb szobor és park Solymáron

2016. szeptember 11-én adtuk át a községnek Szentesi Ferencné Ritter Borbála emlékművét. A szobrot egy használaton kívüli kis önkormányzati területen, egy erre a célra kialakított parkban építettük fel. A Szépsolymár Alapítvány rendezvényén beszédet mondott dr. Szente Kálmán polgármester, Pitz Dániel és Milbich Tamás alapítványi kurátorok, valamint Szentesi Ferenc. Alább az ő beszédeikből idézünk Barcsik Géza fotóival illusztrálva.
Hadifogság és Malenkij robot Solymáron?

Hadifogság és Malenkij robot Solymáron?

Honlapunk szakmai vitáknak is helyt ad. Jelen esetben azt a kérdést igyekszünk górcső alá vetni, hogy létezett-e a címben szereplő esemény, és ha igen milyen módon érdemes megvizsgálni a történelem e helyi lecsapódását. Posztunk első részében Taller János tanulmányát, második részbében Ritter György és Márkus Beáta reflektálását kísérhetik figyelemmel.
Egy pék, aki kőműves is volt

Egy pék, aki kőműves is volt

Százhúsz évvel ezelőtt született Solymáron Herberth Mihály, aki bár alapvetően pékként dolgozott, kitanulta és gyakorolta a kőműves szakmát is. Az ő életútja jellegzetes solymári sváb sors volt: 1946-ban a teljes családját kitelepítették, gyerekeivel, testvéreivel és azok gyerekeivel együtt - egyetlen fiát leszámítva, aki fogsága miatt megúszta az elűzetést. (...)
Nemcsak névrokon, talán példakép is

Nemcsak névrokon, talán példakép is

Taller Mátyás neve Solymáron sokaknak egyet jelent a község egyetlen igazán ismertnek mondható, sváb származású zeneszerzőjével, a XX. század elején több kultúrcsoport zenei vezetőjével, akinek a nevéhez fűződik az Im Ofner Bergland című dal, Solymár "himnusza" is. Most is egy Taller Mátyásra emlékezünk - születésének 145. évfordulója alkalmából -, aki ráadásul szintén zenészként tevékenykedett, de a zeneszerzőnek csak névrokona, pontosabban idősebb rokona volt. (...)

"Márkaszerviz" a szabadságharc évtizedeiben

A kényelemszeretet nem mai tulajdonság: az emberiség a kerék feltalálása óta igyekszik kihasználni az abban rejlő könnyebbségeket, legyen szó akár a kevesebb fáradsággal járó közlekedésről, akár az anyagmozgatás, fuvarozás egyszerűbbé tételéről. Az, hogy kinek milyen szekérre, kocsira, hintóra futotta, 150-200 éve éppúgy árulkodott az illető anyagi helyzetéről, mint ma, a járművek javításához értő szakemberre pedig úgyszintén hasonló szükség volt minden nagyobb településen. (...)
A plébános, aki nem akarta cserbenhagyni a solymáriakat

A plébános, aki nem akarta cserbenhagyni a solymáriakat

A XX. század első felének solymári történelmében meghatározó, szinte megkerülhetetlen személyisége volt Hufnagel Ferenc plébános, akinek az első világháború végétől a kitelepítést megelőző napokig úgyszólván mindenhez köze volt, ami a faluban történt. Az utókor mégis hajlamos őt elítélni az alapján a már többször cáfolt hiedelem alapján, mely szerint a kitelepítés napjaiban sorsára hagyta a solymáriakat. Nem érdemes rá neheztelni, aki teheti, inkább tartsa meg jó emlékezetében ...
Kilencven éve hunyt el a Hellebrandt-zenekar vezetője

Kilencven éve hunyt el a Hellebrandt-zenekar vezetője

1926. február 13-án, ma kilencven éve hunyt el Hellebrandt Mihály, az első ismert solymári fúvósegyüttes, a Hellebrandt zenekar vezetője. A zenekart ugyan még az apa alapította, ám ő viszonylag korán elhunyt, így fiának kellett átvennie az együttes működtetését. A fennmaradt anekdoták adatai arra utalnak, hogy Mihály karmesteri ideje alatt történt meg az együttes három részre szakadása, de ebben ő valószínűleg nem volt vétkes...
Egy solymári kőműves, akit az államelnök tüntetett ki

Egy solymári kőműves, akit az államelnök tüntetett ki

Nem sok olyan kőművest tarthat számon a solymári helytörténet, aki elmondhatta magáról, hogy államelnöki elismerésben is részesült, Ludvig János azonban kivételt képez. Pedig nem is volt meg a kőművesi iparengedélye, így hivatalosan pamutgyári munkásként dolgozott, amikor kitüntetést kapott Dobi Istvántól, az Elnöki Tanács akkori elnökétől. A kitüntetés mára elkallódott a rokonságban, Ludvig János halálának azonban ma van a 30. évfordulója, ezért indokolt, hogy megemlékezzünk róla.
Civil szervezetből háborús bűnbak

Civil szervezetből háborús bűnbak

Bár országos szinten zajlott a működtetése, ezt leszámítva átlagos nemzetiségi egyesületként alakult meg a Magyarországi Németek Népi Szövetsége, közismertebb nevén a Volksbund. A háború után mégis sokan bűnbakként tekintettek rá, sőt a kitelepítésnél is nyomott a latban, ha valakiről tudták, hogy tagja volt a szervezetnek. A történelmi részletekben most nincs értelme nagyon elmerülni, de röviden megemlékezünk arról, hogy ma 75 éve alakult meg a solymári Volksbund-csoport.