Decemberi História

A község történetírásában fellelhető, decemberi dátumokra mutató történések jegyzéke

Decemberi História

 

1405. december 6-án koronázták magyar királynévá Székesfehérvárott Cillei Borbálát, aki később a solymári vár tulajdonosa is volt.

 

1460. december 12-én, a solymári várban kelt az az okirat, melyben Ország Mihály nádor adóbehajtásra szólított fel.

 

1718. december 9-én Forstal Tamás atya, a királyi út menti budai ágostonos remeték vikáriusa tiltakozást jelentett be a birtokukban lévő Szentivány-pusztát jogtalanul használó csabai, kovácsi és solymári lakosok ellen.

 

1810. december 21-én hunyt el Budán Marczibányi István mecénás, a Marczibányi utca névadója.

 

1835. december 1-jén született az a határozat, amely alapján Solymárnak 18 kocsit és 25 napszámost kellett küldenie az óbudai híd (a mai 10-es út Aranyvölgyi-patak fölötti hídja) megépítéséhez.

 

1870. december 15-én hunyt el Huber János sebész, Solymár és Pesthidegkút közorvosa.

 

1876. december 17-én született Schäffer József solymári tűzoltóparancsnok.

 

1889. december 8-án kezdődött el az addig felekezeti általános iskola községi iskolává minősítési procedúrája, mely a községben komoly belviszályok közepette történt meg.

 

1889. december 8-án született Érsekújváron Kertész Ferenc tanító, aki a solymári leventeélet egyik kiemelkedő egyénisége, s a község nagy köztiszteletnek örvendő közéleti szereplője volt, az elmondások szerint.

 

1895. december 16-én zajlott a solymári képviselő-testület azon ülése, melyen egy új jegyzői lakás építését határozták el.

 

1908. december 10-én döntés született arról, hogy a távbeszélőt a községházára be kell vezetni, ami a rá következő évben, 1909-ben meg is történt.

 

1908. december 12-én alakult meg a Solymári Birtokosság nevű szervezet.

 

1909. december 24-én született Angeli Márton, Solymár 1946 és 1962 közti plébánosa.

 

1910. december 15-én született dr. Szabadkai József, Solymár 1968 és 1987 közti plébánosa.

 

1913. december 16-án született Solymáron a Helytörténeti Társaság alapító elnöke, és a helytörténeti gyűjtemény első vezetője, dr. Jablonkay István.

 

1918. december 26-án népgyűlés volt a községben, melyen a község lakossága 32 panaszpontból álló beadványt adott át a Nemzeti Tanácsnak. A képviselőtestület és a Nemzeti Tanács december 30-án együttes ülésen úgy határozott, hogy a panaszokat a járási főszolgabíróhoz továbbítja, kivizsgálás céljából.

 

1920. december 14-én a solymári képviselő.testület szerződést kötött Gartner József és Székely György budapesti lakosokkal, szénkutatási és bányászati célból, nyolcvan év időtartamra, a kitermelt szén 5%-ában megállapított bérért.

 

1926. december 23-i ülésen a képviselőtestület községi testnevelési bizottságot alakított, melybe Schäffer József földművest és mészárost, Graff Márton napszámost és Taller István kertészt választották meg.

 

1926. december 27-én alakult meg a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület solymári szervezete.

 

1928. december 14-én hunyt el Branauer István, a Solymári Katholikus Polgári Kör elnöke.

 

1932. december elején a csepeli kultúrházban, majd december 8-án és 11-én Piliscsabán, a König vendéglőben, naponta két-két alkalommal újra előadták a solymári német nyelvű passiót, nagy sikerrel.

 

1944. decemberében a solymári leventéket besorozták, és a nyugati frontra küldték őket, ahol jó részük hősi halált halt.

 

1944. december elején az akkori Boldogasszony (mai Templom) téren német javítóműhelyt létesítettek, ahol a harctéren megsérült tankokat, ágyúkat javították. December 25-én hajnalban a német javítóműhely és az itt lévő katonaság váratlanul elhagyta a községet. Ugyanaznap szovjet csapatok szállták meg Solymárt: a szovjet egységek Nagykovácsi irányából, a Zsíros-hegyen át érkeztek a faluba, a karácsonyi nagymise ideje alatt.

 

1944. december 19-én négy, 8-9 éves korú gyerek - Schokátz János, Solymári András, Taller Ferenc és Taller József - életét oltotta ki egy játékszernek használt háborús gyalogsági akna, a mai Sebes ABC közelében.

 

1944. december közepén hirdetmények jelentek meg az utcákon, melyek szerint az 1928-as születésű, korosztályú, és ennél idősebb férfiaknak december 15-én és 16-án katonai szolgálatra kellett jelentkezniük Hűvösvölgyben, a Balázs vendéglőben, 3 napi élelemmel ellátva. A hirdetmények azzal fenyegettek, hogy aki nem jelentkezik, azt rögtönítélő biróság elé állítják és felkoncolják.

 

1944. december közepe táján elrendelték a rádiókészülékek beszolgáltatását, ezeket a községháza raktárába kellett beszállítani. Ilyenformán elvágták a lakosságot attól a hírforrástól, amit a külföldi rádióadók jelentettek.

 

1944. december 26-án éjjel 2 órakor akna csapódott be a Nagykovácsi utca 24. számú házba, a robbanás következtében meghalt az ott lakó Goffin Viktor 49 éves magántisztviselő, Schorm Sarolta nevű 48 éves felesége, valamint az ott tartózkodó Petzina Anna 32 éves varrónő.

 

1944. december 26-án a szovjet parancsnok utasította Csomay Ödön községi főjegyzőt, hogy vezesse tovább a község ügyeit.

 

1944. december 29. és 1945. január 13. között 35, február 12-én és 13-án összesen 3 szovjet katona halt meg a község területén. A község határában és a környező erdőben meghalt 103 magyar és német katonát a fennálló járványveszély miatt a helyszínen temették el. Exhumálásukra és a temetőben való elhelyezésükre 1948. december 8-án és az azt követő napokban került sor.

 

1945. december 13-án kelt központi határozattal, a tűzoltóság és a tűzrendészet újjászervezéséről szóló rendelet alapján feloszlatták az első solymári Kötelező Tűzoltó Egyesületet.

 

1945. december 25-én jelent meg a kitelepítést elrendelő kormányrendelet, amely az elkeseredést Solymáron is a végsőkig fokozta. A rendelet kimondta, hogy "Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt." Tartalmazott a rendelet ugyan kivételeket is, de azok kevés embert érintettek.

 

1945. december 29-én megjelent az a miniszterelnöki rendelet, mely szerint azokat az állampolgárokat is ki kell telepíteni, akik a magyar nemzetiség mellett német anyanyelvűnek vallották magukat. Elrendelte a kitelepítésre kerülő személyek minden ingó és ingatlan vagyonának 1945. december 29-től való zár alá vételét.

 

1947. december 17-én a Belügyminisztérium Népgondozó Osztálya által kiadott rendelet végrehajtása érdekében újabb összeírást rendeltek el a község lakói körében, további kitelepítés céljából. A jegyzékre 136 családot vettek fel, de erre a kitelepítésre már nem került sor.

 

1948. december 8-án kezdték meg a községben elesett magyar és német katonák exhumálását és a temetőben való eltemetését.

 

1949. december 20-án lemondatták az Úrbéres Közbirtokosság teljes vezetőségét.

 

1949. december 25-én államosították Majtényi János korábbi községi bíró homokbányáját.

 

1954. decembertől Seres István lett a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára, aki ezt a munkakört (amely körülbelül a mai jegyzői feladatkörnek felel meg) ettől fogva csaknem 35 éven keresztül, az 1988. április 30-i nyugdíjazásáig töltötte be.

 

1955. december 18-án hunyt el Gräflné Jablonkay Mária pedagógus, a solymári színjátszás egyik jeles személyisége.

 

1960. december végén felszámolták Dózsa Tsz. vagyonát és földjét, amit a Hunyadi Mátyás Mgtsz. kapott meg.

 

1962. december 28-án született a solymári származású Magyar Gergely, aki 2006 óta az ország valamennyi ferences szerzetesének elöljárója.

 

1969. december 31-én, egy központi határozat alapján végleg bezártak a Pilisi-medence még működő barnaszénbányái, köztük a solymári határ közelében (már pilisszentiváni területen) nyíló Jóreménység-altáró.

 

1970. december 27-én alakult meg a Helytörténeti Társaság. Alapító tagjai: Dér László, dr. Jablonkay István, Kelemen István, Magyar Ferenc, Seres István, dr. Szabadkai József és dr. Valkó Arisztid voltak. A társaság fő célkitűzései közt szerepelt a történelmi múlt feltárása, valamint a szellemi és tárgyi emlékek megőrzése is.

 

1972. december 31-én a PEMŰ átvette a Zsámbéki Műanyagipari' Vállalatot.

 

1976. december 22-én átadták Püspökszilágyon azt az új izotóptemetőt, ahova átszállították az addig Solymáron (a mai Auchan-buszvégállomás közelében) addig tárolt radioaktív hulladékmennyiséget is.

 

1978. december 18-án 111 hektár földet csatoltak a solymári belterülethez.

 

1983. december 20-án a régi budapesti telefonhálózatról a vidéki "crossbar" hálózatra kapcsolták a községet.

 

1989. december 1-jén hunyt el Szombatiné Kovács Margit iskolaigazgató, aki 1984 és 1988 között igazgatta a solymári általános iskolát.

 

1992. december 8-án megalakul a Helytörténeti Alapítvány. Alapító tagjai: dr. Jablonkay István, ifj. Hamvas Márton és Taller Károly. Az alapítvány célkitűzései az alapító okiratban rögzítettek szerint: Solymár múltjáról készített munkák megjelentetése, a helytörténeti munkák támogatása, Solymár műemlékeinek megóvása.

 

1992. december 11-én adták át az új solymári postahivatalt a régi épület alatti területen. Ezzel egyidejűleg a Templom téren új hírlappavilont is avattak.

 

2001. decemberében jelent meg először a Sólyomszem nevű községi közéleti havilap.

 

2010. december 19-én hunyt el, életének 91. évében Czellao Lajosné Szűcs Janka, a solymári református gyülekezet egyik köztiszteletnek örvendő presbitere.


 

 

Hozzászólás


Warning: sizeof(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /vhosts/web/arvense/mtomi/www.szepsolymar.hu/uj/inc/blog_mutat.php on line 51
Név:
E-mail:
Ellenörző:: Kérjük, másolja be ebbe a mezőbe a képen látható kódot!
Kérjük, másolja be ebbe a mezőbe a képen látható kódot!
Szöveg: