
Februári História
A község történetírásában fellelhető, februári dátumokra mutató történések jegyzéke.1363. február 22-én kelt az az oklevél, melyben a Visegrád melletti Szent Andrásmonostor apátja
tiltakozott a sági konvent előtt amiatt, hogy az apátok telepesei Solymár és Buda között szőlőket
telepítettek, ám azok adóját az nem fizették ki az egyháznak.
1437. február 11-én Prágában cseh királynévá koronázták Cillei Borbála későbbi magyar királynét,
aki a hosszú ideig birtokolhatta a solymári várat.
1528. február 14-én, Esztergomban született az az okirat, melyben Ferdinánd király megerősítette
II. Lajos király egy Solymárral kapcsolatos adománylevelét. II. Lajos említett oklevele szerint
Salmaar várat és falut - amelyet Thurzó Elek királyi kincstartó a királynak engedett át - az
uralkodó Bakyth Pálnak, Theodóra nevű feleségének és Margit lányának, továbbá Manoylo, Péter,
Komlyen, Demeter, és Mihály nevű testvéreinek adta át, a hűtlennek nyilvánított Hédervári Ferenc
többi birtokával együtt.
1722. február 6-án Vattay János földesúr tiltakozást nyújtott be amiatt, hogy Vörösvár lakói
elfoglaltak bizonyos részeket Solymár területéről, továbbá egyes pesti lakosok Szentlőrinc,
Gubacs, Péteri és Szentmihály pusztát használják, engedély nélkül.
1764. február 23-án, a Szabolcs vármegyei Oroson született Kállay Péter, Solymár egyik XIX.
századi birtokosa.
1821. február 16-án született Wiest/Wieszt Mátyás, aki valamikor a XIX. század derekán volt a
község bírója.
1839. február 10-én született Milbich (Teichthans) Mátyás községi bíró, aki valamikor az 1880as
években volt a község bírója; ő volt az 1890-es rózsaesküvő menyasszonyának apja is.
1862. február 17-én született Strack János, az 1883-ban létrejött solymári Strackzenekar egyik
alapító tagja, és apja (az első karmester) halálát követően több évtizeden keresztül az együttes
vezetője.
1897. február 17-én született Urányi (Unterreiner) József, a solymári tűzoltóság kiemelkedő alakja,
az 1940-es évek községi tűzoltóparancsnoka.
1897. február 24-én született John (Jármai) György törvénybíró.
1904. február 22-én született Taller Mátyás népi költő, zenész és karmester, a solymári
himnuszként számon tartott Im Ofner Bergland című kórusmű szerzője. A darabot Taller Mátyás
az 1946os kitelepítését követően szerezte, kifejezésre juttatva benne a Solymár iránti szeretetét,
nosztalgiáját és honvágyát; 1974ben a művet szerzője a Solymári Férfikórus részére ajánlotta fel.
1912. február 11-én jött létre a Solymári Katholikus Polgári Kör nevű egyházi szerveződés a
vallásos és hazafias érzület ébrentartása céljából.
1916. február 1-jén kelt az a községi jegyzőkönyv, melynek tanúsága szerint a képviselőtestület
föld alatti vízlevezető csatorna létesítését határozta el, az akkori 158. számú háztól [Mátyás király
utca - BajcsyZsilinszky utca sarok] a Gróf Karátsonyi utcából [József Attila utca] levezető, nyílt
csatornával való érintkező pontig.
1919. február 11-én a járási főszolgabíró, a községi képviselőtestület és a Nemzeti Tanács tagjai
közös vizsgálatot tartottak a faluban a lakosság panaszai nyomán, amelyek többek közt a háborút
követő időszak élelmiszerelosztásának rendjére vonatkoztak. A vizsgálat több hiányosságra és
visszaélésre talált bizonyítékot, melyek alapján a szociáldemokrata párti küldöttek követelték John
György községi bíró és Perágovics Márton törvénybíró lemondását, mely meg is történt.
1919. februárjában választották meg törvénybírónak Kopp Mártont, aki később, a direktórium
megalakulása után annak is tagja lett. (Az ő nevét őrzi a Kerekhegyre felvezető Koppány Márton
utca).
1920. február 19-én születésekor Czellao Lajosné Szűcs Janka református presbiter, akit élete
utolsó éveiben a solymári református egyházközség örökös tiszteletbeli presbiterré választott.
1923. február 3-án a községi képviselőtestület úgy határozott, hogy a temetővel szembeni területen
- a mai Árpád utca felső részén - testnevelési célra játszóteret létesít.
1923. február 5-én született Szigeti (Szigethy) László (19231995), aki az 1980as évek közepétől
1995ben bekövetkezett haláláig szolgált solymári református lelkészként.
1926. február 13án hunyt el Hellebrandt Mihály, a legendás solymári Hellebrandtzenekar
alapítójának fia, annak halála után több évtizeden keresztül az együttes karmestere.
1928. februárjában községi terv készült a Törökkútforrás kiépítéséről, illetve hasznosításáról. Az
innen származó vizet a Törökkút utcán és a Kálvária utcán át a templomig akarták levezetni. A terv
végül csak a második világháború után valósulhatott meg, némileg módosult formában.
1928. február 18-án döntött úgy a községi elöljáróság, hogy tejszövetkezetet kell alapítani, mert a
meglévő viszonyok között a tej tovább nem értékesíthető és így az állattenyésztés teljesen
visszaesik. Érdekes, hogy egy pénzügyminisztériumi rendelet már 1924-ben megtiltotta a tej
szabad forgalomba hozatalát, és tejszövetkezetek alapítását írta elő, a solymári termelők azonban
a jelek szerint még évekig szembeszegültek e rendelkezéssel, mert megnehezítette az értékesítési
lehetőségeket, ezért azt sérelmesnek érezték maguk számára.
1929. február 16-án letartóztatták a solymári szénbányában megindult bányászsztrájk két vezetőjét,
és a környékbeli bányák több más sztrájkszervezőjét. Az ügy előzményei az 1928. december 12-én
megindult pilisvörösvári bányászsztrájkig vezetnek vissza, melynek hatására az illetékesek 1929.
januárjában megegyeztek a bányászokkal, később azonban nem tartották magukat az egyezséghez,
februárban a bányamunkások újabb sztrájkba fogtak.
1937. február 23-én zajlott az a képviselőtestületi ülés, melyen a képviselők úgy határoztak, hogy
rövid időn belül új községházát kell építani, mert a meglévő építmény állapota már nem felel meg
a szándékolt céloknak. Az új községházát Czimbál József helyi kőművesmester tervei alapján
építették meg az 1940-1941-es években, a régi épület lebontása után.
1938. február 12-én alakult meg a Légoltalmi Liga Solymári Szervezete, amely a háborús helyzet
miatt, a polgári védelem megszervezését volt hivatott kézben tartani.
1941. február 9-én alakult meg a rövid nevén csak Volksbundként ismert nemzetiségi szervezet, a
Magyarországi Németek Szövetsége solymári helyi csoportja.
1945. február 12-ére virradó éjjel váratlanul elvonult a község területéről az 1944. december 24.
óta itt állomásozó szovjet katonaság, s csak a templomtoronyban maradtak megfigyelők.
[Ugyanerre az éjszakára esett a Budai Várban körbezárt német és magyar katonai egységek
kétségbeesett kitörési kísérlete, amit a résztvevők alig néhány százaléka tudott túlélni, átverekedve
magukat a szovjet vonalakon a Gerecsehegység irányában. A solymári temetőben nyugvó 10
magyar, 84 német és 1 ismeretlen nemzetiségű katona zömmel ekkor, a kitörési kísérletnél hunyt
el. A legtöbb halottat a községtől délre lévő erdőben, valamint az Ürgemalom környékén találták.]
1945. február 12-én történt, hogy német szállító repülőgépek jelentek meg a község
fölött és nagymennyiségű utánpótlást dobtak le ejtőernyőkkel a kitörő németek részére, ám ez a
szállítmány teljes egészében a szovjet hadsereg kezére került.
1945. február 19-én késő éjszaka vált a háború polgári áldozatává Herr Péter Hősök utcai lakos
kádár, földműves. A balszerencsés gazda éjjel 11 órakor kiment az udvarra, kezében egy
gyertyával, hogy ellássa az éppen ellő kecskéjét, de éppen akkor repült el a község felett egy harci
repülőgép, melynek pilótája a fényt látva bombát dobott le a telekre. Herr Péter belehalt
sérüléseibe, Strack József szomszédos lakóháza pedig félig romba dőlt.
1945. február végén Hufnágel Ferenc esperes plébános, Csomay Ödön főjegyző és Milbich János
községi bíró azzal a kéréssel keresték fel Kopp Mártont, az 1919-es Tanácsköztársaság
direktóriumának volt elnökét, hogy alakítsa meg a Magyar Kommunista Párt solymári szervezetét.
Abban bíztak ugyanis, hogy ezzel megnyerhetik a községet megszálló szovjet hadsereg jóindulatát.
Miután Kopp Mártonnak korábban komoly retorziókat kellett elszenvednie 1919-es szerepvállalása
miatt, csak azután vállalta a kérés teljesítését, hogy a látogatói - kifejezett kérésére - írásos
garanciát is adtak arról, hogy szükség esetén megvédelmezik a megtorlás elől.
1945. február végén, mielőtt a szovjet hadsereg végleg kivonult volna a községből, a legfontosabb
feladatuk az itt meghalt és elhantolt katonáik exhumálása és a temetőben való eltemetése volt. A
halottak egy része az elesésük helyszínén volt ideiglenesen eltemetve, nagyobb részük viszont a
Templomtéren, a hősi emlékmű melletti területen . Az orosz katonák végső nyughelyéül a solymári
temető főbejárata közelében levő, akkortájt megnyitott parcellában jelöltek ki helyet, ahol 38
sírban helyezték el az exhumált holtesteket. Az exhumálási munkákat dr. Tarpay Miklós községi
orvos irányítása alatt végezték.
1947. február 18-án született hatósági engedély a mai brit katonai temető létrehozására. A temető
céljára a magyar kormány a Budapest-Bécs főútvonal és a solymári bekötőút sarkán egy hold
területet vásárolt a Milbich (Majtényi) birtokból, és a brit kormánynak ajándékozta azt.
1948. február 22-én került a községi (harmadik) Nemzeti Bizottságba, az UFOSZ nevű szervezet
(Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége) jelöltjeként Duba András, aki később a
nagyhatalmú szervezet titkára, 1948-49-ben pedig községi bíró is lett.
1949. február 24-én a tanácsrendszer megalakításának előszeleként alakult meg a Magyar
Függetlenségi Népfront Solymári Bizottsága. Elnöke Kakuk Mátyás (MDP), titkára Lévai János
(DÉFOSZ), jegyzője Rétfalvi József (FKGP) lett.
1949. február 25-én alakult meg a Magyar Függetlenségi Népfront solymári bizottsága, az 1950-től
életbe léptetett tanácsrendszer előszeleként.
1952. február 19-én született Rezes Zoltán, aki Solymár egyik kiemelkedő mecénása és patrónusa
volt a rendszerváltás és az ezredforduló körüli években.
1967. február 28-án hunyt el Taller Mihály, a Leventezenekar alapítója és karmestere.
1968. február 6-án született meg a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat e közismert elnevezése Pest
Megyei Tanács döntése nyomán; az üzem korábbi neve Pest megyei Műanyag, Játékáru és
Tömegcikkipari Vállalat volt, és ekkor már mintegy ezer főt foglalkoztattak, negyvennégy órás
heti munkarendben.
1971. februárjában fogadták el a Terstyánszky utcától északra fekvő terület részletes rendezési
tervét. E tervnek köszönhetően jöhetett létre a 330 lakásos lakótelep, a 300 m2 területű ABC
áruház (mai CBA Prima), valamint a Kék Óvoda. Az eredeti tervben bölcsőde - későbbi
változataiban tagiskola és uszoda - építése is szerepelt, de ezek végül nem valósulhattak meg.
1981. február 1-jén először szerepelt solymári hagyományőrző csoport az országos médiában: a
Magyar Televízió "Röpülj páva" című műsorában nagy sikerrel lépett fel ezen a napon a solymári
Hagyományőrző Asszonykórus.
1989. február 13-án a Solymári Férfikórus élére Gerenday Endre nyugdíjas főiskolai ének és
karvezető szakos tanár került. Őt munkájában, főleg zongorakíséretével segítette leánya, Gerenday
Ágnes, aki karvezetői nemzetközi kapcsolataival új szint hozott a kórus életébe.
1940. február 7-én született Horváth Ferenc tűzoltóparancsnok.
1991. február 23-án alakult meg a Heimatverein-Falukör Egyesület.
1993. február 23-án jött létre a Solymári Karitász Egyesület, az akkori plébános, Mits János
kezdeményezésére.
(Összeállította: Milbich Tamás, Hegedűs András)
Hozzászólás
Warning: sizeof(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /vhosts/web/arvense/mtomi/www.szepsolymar.hu/uj/inc/blog_mutat.php on line 51