Februári História

A község történetírásában fellelhető, februári dátumokra mutató történések jegyzéke.

1363. február 22-én kelt az az oklevél, melyben a Visegrád melletti Szent Andrásmonostor apátja

tiltakozott a sági konvent előtt amiatt, hogy az apátok telepesei Solymár és Buda között szőlőket

telepítettek, ám azok adóját az nem fizették ki az egyháznak.

1437. február 11-én Prágában cseh királynévá koronázták Cillei Borbála későbbi magyar királynét,

aki a hosszú ideig birtokolhatta a solymári várat.

1528. február 14-én, Esztergomban született az az okirat, melyben Ferdinánd király megerősítette

II. Lajos király egy Solymárral kapcsolatos adománylevelét. II. Lajos említett oklevele szerint

Salmaar várat és falut - amelyet Thurzó Elek királyi kincstartó a királynak engedett át - az

uralkodó Bakyth Pálnak, Theodóra nevű feleségének és Margit lányának, továbbá Manoylo, Péter,

Komlyen, Demeter, és Mihály nevű testvéreinek adta át, a hűtlennek nyilvánított Hédervári Ferenc

többi birtokával együtt.

1722. február 6-án Vattay János földesúr tiltakozást nyújtott be amiatt, hogy Vörösvár lakói

elfoglaltak bizonyos részeket Solymár területéről, továbbá egyes pesti lakosok Szentlőrinc,

Gubacs, Péteri és Szentmihály pusztát használják, engedély nélkül.

1764. február 23-án, a Szabolcs vármegyei Oroson született Kállay Péter, Solymár egyik XIX.

századi birtokosa.

1821. február 16-án született Wiest/Wieszt Mátyás, aki valamikor a XIX. század derekán volt a

község bírója.

1839. február 10-én született Milbich (Teichthans) Mátyás községi bíró, aki valamikor az 1880as

években volt a község bírója; ő volt az 1890-es rózsaesküvő menyasszonyának apja is.

1862. február 17-én született Strack János, az 1883-ban létrejött solymári Strackzenekar egyik

alapító tagja, és apja (az első karmester) halálát követően több évtizeden keresztül az együttes

vezetője.

1897. február 17-én született Urányi (Unterreiner) József, a solymári tűzoltóság kiemelkedő alakja,

az 1940-es évek községi tűzoltóparancsnoka.

1897. február 24-én született John (Jármai) György törvénybíró.

1904. február 22-én született Taller Mátyás népi költő, zenész és karmester, a solymári

himnuszként számon tartott Im Ofner Bergland című kórusmű szerzője. A darabot Taller Mátyás

az 1946os kitelepítését követően szerezte, kifejezésre juttatva benne a Solymár iránti szeretetét,

nosztalgiáját és honvágyát; 1974ben a művet szerzője a Solymári Férfikórus részére ajánlotta fel.

1912. február 11-én jött létre a Solymári Katholikus Polgári Kör nevű egyházi szerveződés a

vallásos és hazafias érzület ébrentartása céljából.

1916. február 1-jén kelt az a községi jegyzőkönyv, melynek tanúsága szerint a képviselőtestület

föld alatti vízlevezető csatorna létesítését határozta el, az akkori 158. számú háztól [Mátyás király

utca - BajcsyZsilinszky utca sarok] a Gróf Karátsonyi utcából [József Attila utca] levezető, nyílt

csatornával való érintkező pontig.

1919. február 11-én a járási főszolgabíró, a községi képviselőtestület és a Nemzeti Tanács tagjai

közös vizsgálatot tartottak a faluban a lakosság panaszai nyomán, amelyek többek közt a háborút

követő időszak élelmiszerelosztásának rendjére vonatkoztak. A vizsgálat több hiányosságra és

visszaélésre talált bizonyítékot, melyek alapján a szociáldemokrata párti küldöttek követelték John

György községi bíró és Perágovics Márton törvénybíró lemondását, mely meg is történt.

1919. februárjában választották meg törvénybírónak Kopp Mártont, aki később, a direktórium

megalakulása után annak is tagja lett. (Az ő nevét őrzi a Kerekhegyre felvezető Koppány Márton

utca).

1920. február 19-én születésekor Czellao Lajosné Szűcs Janka református presbiter, akit élete

utolsó éveiben a solymári református egyházközség örökös tiszteletbeli presbiterré választott.

1923. február 3-án a községi képviselőtestület úgy határozott, hogy a temetővel szembeni területen

- a mai Árpád utca felső részén - testnevelési célra játszóteret létesít.

1923. február 5-én született Szigeti (Szigethy) László (19231995), aki az 1980as évek közepétől

1995ben bekövetkezett haláláig szolgált solymári református lelkészként.

1926. február 13án hunyt el Hellebrandt Mihály, a legendás solymári Hellebrandtzenekar

alapítójának fia, annak halála után több évtizeden keresztül az együttes karmestere.

1928. februárjában községi terv készült a Törökkútforrás kiépítéséről, illetve hasznosításáról. Az

innen származó vizet a Törökkút utcán és a Kálvária utcán át a templomig akarták levezetni. A terv

végül csak a második világháború után valósulhatott meg, némileg módosult formában.

1928. február 18-án döntött úgy a községi elöljáróság, hogy tejszövetkezetet kell alapítani, mert a

meglévő viszonyok között a tej tovább nem értékesíthető és így az állattenyésztés teljesen

visszaesik. Érdekes, hogy egy pénzügyminisztériumi rendelet már 1924-ben megtiltotta a tej

szabad forgalomba hozatalát, és tejszövetkezetek alapítását írta elő, a solymári termelők azonban

a jelek szerint még évekig szembeszegültek e rendelkezéssel, mert megnehezítette az értékesítési

lehetőségeket, ezért azt sérelmesnek érezték maguk számára.

1929. február 16-án letartóztatták a solymári szénbányában megindult bányászsztrájk két vezetőjét,

és a környékbeli bányák több más sztrájkszervezőjét. Az ügy előzményei az 1928. december 12-én

megindult pilisvörösvári bányászsztrájkig vezetnek vissza, melynek hatására az illetékesek 1929.

januárjában megegyeztek a bányászokkal, később azonban nem tartották magukat az egyezséghez,

februárban a bányamunkások újabb sztrájkba fogtak.

1937. február 23-én zajlott az a képviselőtestületi ülés, melyen a képviselők úgy határoztak, hogy

rövid időn belül új községházát kell építani, mert a meglévő építmény állapota már nem felel meg

a szándékolt céloknak. Az új községházát Czimbál József helyi kőművesmester tervei alapján

építették meg az 1940-1941-es években, a régi épület lebontása után.

1938. február 12-én alakult meg a Légoltalmi Liga Solymári Szervezete, amely a háborús helyzet

miatt, a polgári védelem megszervezését volt hivatott kézben tartani.

1941. február 9-én alakult meg a rövid nevén csak Volksbundként ismert nemzetiségi szervezet, a

Magyarországi Németek Szövetsége solymári helyi csoportja.

1945. február 12-ére virradó éjjel váratlanul elvonult a község területéről az 1944. december 24.

óta itt állomásozó szovjet katonaság, s csak a templomtoronyban maradtak megfigyelők.

[Ugyanerre az éjszakára esett a Budai Várban körbezárt német és magyar katonai egységek

kétségbeesett kitörési kísérlete, amit a résztvevők alig néhány százaléka tudott túlélni, átverekedve

magukat a szovjet vonalakon a Gerecsehegység irányában. A solymári temetőben nyugvó 10

magyar, 84 német és 1 ismeretlen nemzetiségű katona zömmel ekkor, a kitörési kísérletnél hunyt

el. A legtöbb halottat a községtől délre lévő erdőben, valamint az Ürgemalom környékén találták.]

1945. február 12-én történt, hogy német szállító repülőgépek jelentek meg a község

fölött és nagymennyiségű utánpótlást dobtak le ejtőernyőkkel a kitörő németek részére, ám ez a

szállítmány teljes egészében a szovjet hadsereg kezére került.

1945. február 19-én késő éjszaka vált a háború polgári áldozatává Herr Péter Hősök utcai lakos

kádár, földműves. A balszerencsés gazda éjjel 11 órakor kiment az udvarra, kezében egy

gyertyával, hogy ellássa az éppen ellő kecskéjét, de éppen akkor repült el a község felett egy harci

repülőgép, melynek pilótája a fényt látva bombát dobott le a telekre. Herr Péter belehalt

sérüléseibe, Strack József szomszédos lakóháza pedig félig romba dőlt.

1945. február végén Hufnágel Ferenc esperes plébános, Csomay Ödön főjegyző és Milbich János

községi bíró azzal a kéréssel keresték fel Kopp Mártont, az 1919-es Tanácsköztársaság

direktóriumának volt elnökét, hogy alakítsa meg a Magyar Kommunista Párt solymári szervezetét.

Abban bíztak ugyanis, hogy ezzel megnyerhetik a községet megszálló szovjet hadsereg jóindulatát.

Miután Kopp Mártonnak korábban komoly retorziókat kellett elszenvednie 1919-es szerepvállalása

miatt, csak azután vállalta a kérés teljesítését, hogy a látogatói - kifejezett kérésére - írásos

garanciát is adtak arról, hogy szükség esetén megvédelmezik a megtorlás elől.

1945. február végén, mielőtt a szovjet hadsereg végleg kivonult volna a községből, a legfontosabb

feladatuk az itt meghalt és elhantolt katonáik exhumálása és a temetőben való eltemetése volt. A

halottak egy része az elesésük helyszínén volt ideiglenesen eltemetve, nagyobb részük viszont a

Templomtéren, a hősi emlékmű melletti területen . Az orosz katonák végső nyughelyéül a solymári

temető főbejárata közelében levő, akkortájt megnyitott parcellában jelöltek ki helyet, ahol 38

sírban helyezték el az exhumált holtesteket. Az exhumálási munkákat dr. Tarpay Miklós községi

orvos irányítása alatt végezték.

1947. február 18-án született hatósági engedély a mai brit katonai temető létrehozására. A temető

céljára a magyar kormány a Budapest-Bécs főútvonal és a solymári bekötőút sarkán egy hold

területet vásárolt a Milbich (Majtényi) birtokból, és a brit kormánynak ajándékozta azt.

1948. február 22-én került a községi (harmadik) Nemzeti Bizottságba, az UFOSZ nevű szervezet

(Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége) jelöltjeként Duba András, aki később a

nagyhatalmú szervezet titkára, 1948-49-ben pedig községi bíró is lett.

1949. február 24-én a tanácsrendszer megalakításának előszeleként alakult meg a Magyar

Függetlenségi Népfront Solymári Bizottsága. Elnöke Kakuk Mátyás (MDP), titkára Lévai János

(DÉFOSZ), jegyzője Rétfalvi József (FKGP) lett.

1949. február 25-én alakult meg a Magyar Függetlenségi Népfront solymári bizottsága, az 1950-től

életbe léptetett tanácsrendszer előszeleként.

1952. február 19-én született Rezes Zoltán, aki Solymár egyik kiemelkedő mecénása és patrónusa

volt a rendszerváltás és az ezredforduló körüli években.

1967. február 28-án hunyt el Taller Mihály, a Leventezenekar alapítója és karmestere.

1968. február 6-án született meg a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat e közismert elnevezése Pest

Megyei Tanács döntése nyomán; az üzem korábbi neve Pest megyei Műanyag, Játékáru és

Tömegcikkipari Vállalat volt, és ekkor már mintegy ezer főt foglalkoztattak, negyvennégy órás

heti munkarendben.

1971. februárjában fogadták el a Terstyánszky utcától északra fekvő terület részletes rendezési

tervét. E tervnek köszönhetően jöhetett létre a 330 lakásos lakótelep, a 300 m2 területű ABC

áruház (mai CBA Prima), valamint a Kék Óvoda. Az eredeti tervben bölcsőde - későbbi

változataiban tagiskola és uszoda - építése is szerepelt, de ezek végül nem valósulhattak meg.

1981. február 1-jén először szerepelt solymári hagyományőrző csoport az országos médiában: a

Magyar Televízió "Röpülj páva" című műsorában nagy sikerrel lépett fel ezen a napon a solymári

Hagyományőrző Asszonykórus.

1989. február 13-án a Solymári Férfikórus élére Gerenday Endre nyugdíjas főiskolai ének és

karvezető szakos tanár került. Őt munkájában, főleg zongorakíséretével segítette leánya, Gerenday

Ágnes, aki karvezetői nemzetközi kapcsolataival új szint hozott a kórus életébe.

1940. február 7-én született Horváth Ferenc tűzoltóparancsnok.

1991. február 23-án alakult meg a Heimatverein-Falukör Egyesület.

1993. február 23-án jött létre a Solymári Karitász Egyesület, az akkori plébános, Mits János

kezdeményezésére.

(Összeállította: Milbich Tamás, Hegedűs András)

Hozzászólás

Warning: sizeof(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /vhosts/web/arvense/mtomi/www.szepsolymar.hu/uj/inc/blog_mutat.php on line 51