Januári História

A község történetírásában fellelhető, januári dátumokra mutató történések jegyzéke.



1531. január 25-­én kelt oklevelében János király Solymár "kőből épült erősségében együtt", valamint Kiskovácsit és Páty felét Budának adományozta.

 

1543. január 25-­én hunyt el Thurzó Elek, aki rövid ideig egyfajta királyi vagyonkezelőként volt birtokosa a solymári várnak.

 

1756. január 3-­áról származik a solymári kegykép egyik dokumentált csodatételéről szóló beszámoló: ekkor a 28 éves Tolviser Mátyás látogatta meg a templomot és beszámolt a két esztendővel korábban történt csodás gyógyulásáról. Eszerint akkor már 5 teljes nap óta folyt az orra vére, de mikor fogadalmat tett, rögtön elállt.

 

1792. január 6­-án halt meg gróf Majthényi Károly, aki katolikus templomunk építtetője volt; temetése másnap zajlott a templomban elkészült sírboltban.

 

1819. január 16­-án született Glaser József plébános, aki 1859 és 1899 között 40 évig szolgált a község lelki vezetőjeként.

 

1834. január 2­-án született Pillmann Mátyás községi bíró.

 

1835. január 12­-én Jankovich Sándor szolgabíró "Százrétű Patzal sorvadásnak nevezett marhadögről", vagyis egyfajta marhavészről adott hírt, mely a megye legnagyobb részében, így Solymáron is pusztított.

 

1838. januárjában hófúvás tette járhatatlanná a postautat (a mai 10­es út elődjét), így teljesen megszakadt az összeköttetés Buda és Bécs között. A solymáriaknak Üröm és Békásmegyer között kellett dolgozniuk az út megtisztításán.

 

1876. január 31­-én született John György községi bíró.

 

1887. január 20­-án halt meg Körbl Károly nyugdíjas kántortanító, aki a híres solymári cseresznyefajták egyik lelkes szaporítója volt.

 

1890. január 13­-án zajlott az a képviselő-testületi ülés, melyen Straub Béla jegyző bejelentette, hogy a község nevében "harcot indít az iskola irányítási jogáért". Mint mondta: "a község, mint erkölcsi testület tulajdonát képező iskolát, mint községi jellegű iskolát kívánja fönntartani" a korábbi egyházi vezetésű iskola helyett.

 

1905. január 29-­én született dr. Valkó Arisztid amatőr régész, a solymári vár első kutatója.

 

1911. január 3­-án született dr. Tamás Mihályné dr. Oswald Emma, községünk egyik nagy köztiszteletnek örvendő orvosa.

 

1912. január 5-­én született vitéz Radnai János solymári "utcanévadó". (Radnai János apja az első világháborút követően kapott vitézi címet, amit a szabályok szerint elsőszülött fia is használhatott, s mivel a két világháború közti időszakban mindkét család a mai Pacsirta utca meredek szakaszán lakott, az utcaszakaszra ráragadt a Vitéz utca név, amely egy ideig hivatalos elnevezés is volt.)

 

1916. január 11-­én született Magyar Ferenc, a pártállami idők katolikus egyházi sajtójának talán legismertebb és legnépszerűbb újságírója, a solymári római katolikus egyházközség tiszteletbeli elnöke.

 

1917. január 10­-én a katonaság a solymári templom mindhárom harangját elvitte, hadi célokra.

 

1920. január 25-­én született Strack János zenekar-alapító, karmester.

 

1920. január 26-­án, 73 évesen hunyt el Solymáron dr. Muttnyánszky Ádám jogász, táblabíró.

 

1922. január 26­-án hunyt el Milbich (Teichthans) Mátyás községi bíró.

 

1927. január 3­-án született Solymáron Szűcs Béláné Dér (Dauner) Mária, tanár és mecénás, a solymári iskolások támogatására létesült Dauner-Ringler Alapítvány alapítója.

 

1927. január 28­-én kelt az a képviselőtestületi határozat, melynek értelmében a község megvette a Karátsonyi-hitbizományhoz tartozó Mátyás király utcai épületet a hozzá tartozó kerttel együtt, óvoda létesítése céljából. [A mai Lustige Zwerge Óvoda épületének elődjét.]

 

1938. január 14-­én született Tallér Istvánné Kopp Magdolna, a Herbstrosen Tánccsoport egyik megálmodója és alapítója.

 

1939. január 14-én nyilatkozat jelent meg az Új Nemzedék c. napilapban, több solymári lakos aláírásával, a németesítő törekvések ellen. A nemzetiségi településekre akkor már erős politikai nyomás nehezedett a német nyelvű iskolai oktatás bevezetése céljából, Solymár viszont e törekvésekkel szemben komoly ellenállást fejtett ki.

 

1939. január 15­-én a Neues Sontagsblatt című nemzetiségi lapban éles bírálat jelent meg a solymáriakról, a német nyelvű oktatás bevezetésével szembeni, egy nappal korábbi tiltakozásuk miatt. A tiltakozás ettől függetlenül eredményes volt, a német nyelvű oktatást az elrendelése után pár nappal megszüntették, és visszaállították az iskolában az eredeti oktatási rendszert.

 

1940. január 10-­én mondta ki a Solymári Polgári Lövész Egyesület taggyűlése a szervezet megszűnését (a hasonló szervezetekre vonatkozó jogszabályi változások miatt).

 

1941. január 3­-án született Gyulán Manninger Miklós, az Ifjúsági Tánccsoport, a Hétlépés / Siebenschritt Táncegyüttes, a Herbstrosen és a Edelstein Tánccsoportok koreográfusa.

 

1944. januárjában vitte el a katonaság a solymári templom 580 kg-­os nagyharangját, amit Taller József korábbi bíró és felesége, Halupka Júlia adományozott a községnek, alig 7 évvel korábban. A harangot második világháborús fegyverkezési célokra beolvasztották.

 

1945. január 11-­én a szomszédos Pesthidegkút katonai parancsnoka, Uszacsev őrnagy írásban közölte a solymári főjegyzővel, hogy a továbbiakban igazgatás szempontjából Solymár a pesthidegkúti szovjet katonai parancsnokság hatáskörébe tartozik; egyben megbízta az ügyek további vitelével. Solymár község csak Budapest ostromának befejezése után kapott szovjet katonai parancsnokot, Szosznovszkij főhadnagy személyében.

 

1945. január 13­-án a csendőrség megszűnése után alakult meg a faluban a tizenhárom főből álló civil ruhás, karszalagos nemzetőrség, melynek első parancsnoka Őry Ferenc korábbi csendőr lett.

 

1945. január 16-­án Uszacsev őrnagy utasításban közölte a Vörös Hadsereg katonáival, hogy élelmiszer-rekvirálást a solymári polgári lakosságtól csak a falu bírájának tudtával engedélyez. Az előző napokban ugyanis a szovjet katonák igen nagy mértékű, önkényes rekvirálásokat tartottak a községi lakosoknál.

 

1945. január közepén a Solymáron állomásozó szovjet katonák felfedezték - vélhetően árulás következtében -, hogy a mai művelődési ház helyén, az egykori Schäffer-nagyvendéglő pincéjének elfalazott részébe nagy mennyiségű bort rejtettek el. Az így talált bort a katonák vödörszámra hordták szét a községbe, és amíg az mind el nem fogyott, rettenetes napokat éltek meg a község lakói.

 

1945. januárjában, Buda ostromának ideje alatt kórházat rendeztek be a szovjetek a solymári községházán, ahol sebesülteket is operáltak. Emiatt csak a legfontosabb anyakönyveket és iratokat lehetett megmenteni, ezeket leszámítva a hivatal teljes irattári anyag tönkrement. Ugyancsak összetörték a lakosság által kötelezően leadott és ott őrzött rádiókészülékeket is.

 

1945. január 21­-én zeneszóra figyeltek fel a község lakói: a szovjet hadsereg itteni alakulatai a Templom téren felsorakozva, zeneszó mellett ünnepeltek. Később derült ki, hogy előző nap a magyar békeküldöttség Moszkvában szovjet-magyar fegyverszüneti egyezményt írt alá.

 

1946. január 15-­én jelent meg a belügyminiszter 70.010/1946. BM. számú rendelete, a német lakosság kitelepítésének végrehajtásáról. Közvetlenül ezután - még szintén januárban - a község elöljárósága, Nemzeti Bizottsága, valamint a pártok vezetői kérelemmel fordultak Pest megye főispánjához, hogy vegyék figyelembe Solymár lakosságának a múltban tanúsított nemzethű magatartását, s csak a bűnösöket sújtsák a kitelepítéssel. A beadványra azonban nem érkezett válasz.

 

1946. január 31­-én hunyt el, 86 éves korában Milbich (Teichthans) Mihály, az első (1882-ben tartott) solymári rózsaesküvő rózsavőlegénye.

 

1947. januárjában kelt az a jelentés, melyből kiderül, hogy a kitelepített solymári családok után hátramaradt és megüresedett, összesen 332 parasztházból 70 darab még mindig üresen állt (ezek kisebb, szegényebb családok házai voltak). A kitelepítettek ingatlanait az Észak-Alföldről, a Felvidékről, Erdélyből és máshonnan ide került családok kaphatták meg, akik a betelepítés során választhattak a szabad ingatlanok közül. A gazdátlanul maradt házak egy része a gondozatlanság következtében tönkrement, összedőlt.

 

1948. január 6-án (más adat szerint 16-án) került sor Solymáron a földbirtokreform lezárására, ezzel rendezték a községben az eredeti lakosoktól elvett és új tulajdonosoknak juttatott ingatlanok és ingóságok tulajdonviszonyait. A földreform befejezését január 25-én nagygyűléssel ünnepelte meg a falu parasztsága.

 

1949. január 29­-én megszüntették a község addigi vezető testületét, a Nemzeti Bizottságot.

 

1950. január 15­-én történt meg a hivatalos átadás-átvétel a Solymári Úrbéres Közbirtokosság két hónappal korábban kuláknak minősített és lemondatott vezetői, illetve az új vezetőség közt.

 

1951. január 25­-én elbocsájtották Urányi József községi tűzoltóparancsnokot, arra hivatkozva, hogy "vezetésre nem alkalmas". Valójában a leváltás hátterében egészen más okok húzódtak, hiszen mint kocsmabérlőt, őt is kuláknak minősítették, így személye nemkívánatos lett.

 

1953. januárjában a tanács a plébánossal való megállapodás alapján kivágatta a templom mögötti téren lévő 69 öreg akácfát és 7 gesztenyefát. Az egyházközség átadta a tanácsnak a területet gyermekjátszótér és park létesítésére.

 

1961. január 17-­én volt az újonnan szervezett termelőszövetkezet alakuló közgyűlése, melyen a szövetkezet a Hunyadi Mátyás Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet (MGTSZ) nevet vette fel.

 

1966. január 9-­én hunyt el, hosszú betegség után Szentesi Ferencné Ritter Borbála, a község utolsó és egyben nagy köztiszteletnek örvendő bábaasszonya, szülésznője.

 

1967. január 3-­án hunyt el, 71 esztendősen dr. Máriaházy János orvos.

 

1970. január 1­-jével egyesült a solymári Hunyadi Mátyás MGTSZ és a Pilisvörösvári Új Élet MGTSZ, felsőbb politikai nyomásra. Az egyesülési közgyűlést január 25­én tartották.

 

1977. január 1-jével újabb szövetkezeti egyesülésre került sor: ekkor a Pilisvölgye nevet viselő, solymári székhelyű MGTSZ-be beolvasztották a pilisborosjenői és piliscsabai tsz­eket is, az így létrejött szövetkezet neve Pilisvölgye Magyar-Bolgár Barátság MGTSZ lett, de a székhely még mindig Solymáron maradt.

 

1977. január 3­-án a PEMŰ munkásgyűlésén olyan döntés született, hogy a vállalat dolgozói lemondanak valamivel több mint öt napi nyereségrészesedésükről, egy új, 100 férőhelyes óvoda építése érdekében. Ez az óvoda el is készült, amit ma Kék Óvodaként ismerünk.

 

1981. január 1-jével lépett hatályba az új, egységes ingatlan-nyilvántartás. Az új rendszer egyik fő újdonsága az volt, hogy az addig használt hagyományos mértékegységek helyett (négyszögöl, katasztrális hold) a metrikus adatok (négyzetméter, hektár) alkalmazását tette kötelezővé a számításokhoz.

 

1982. január 1-­jével újabb átszervezés történt a környék termelőszövetkezetei körében: a Pilisvölgye egyesült a II. kerületi székhelyű Rozmaring MGTSZ-szel, az új szövetkezet székhelye egy ideig még Solymár maradt, de az irányítás a Rozmaring vezetőségének kezébe került.

 

1983. január 27-én alakult meg - Szokolay Bálint vezetésével - a Solymári Nőikar.

 

1983. január 31-jén alakult meg a Művelődési Ház Nyugdíjas Klubja.

 

1989. január 9­-én nyílt meg a solymári Waldorf­óvoda, Annette Stroteich német óvónő vezetésével, egy Kossuth Lajos utcai parasztházban.

 

1995. január 12­-én hunyt el - a németországi Ohmenheim településen - Kollwentz Ede egykori solymári káplán, akiről 2011­ben utcát is elneveztek.

 

2008. januárjában nyílt meg a település egyik első magánrendelője, a Solymár Medical Center, a Várhegy Üzletházban.


 

Hozzászólás


Warning: sizeof(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /vhosts/web/arvense/mtomi/www.szepsolymar.hu/uj/inc/blog_mutat.php on line 51
Név:
E-mail:
Ellenörző:: Kérjük, másolja be ebbe a mezőbe a képen látható kódot!
Kérjük, másolja be ebbe a mezőbe a képen látható kódot!
Szöveg: