Júliusi História

A község történetírásában fellelhető, júliusi dátumokra mutató történések jegyzéke

1451. július 11-én, Melnikben (Csehország) megszületett Cillei Borbála (Barbara) magyar, horvát, német és cseh királyné, német-római császárné, Magyarország régense, aki a solymári vár birtokosa is volt 1420-tól 1437-ig.

 

1526. július 18-án állította ki II. Lajos király azt az okmánylevelét, amiben Bakics Pálnak illetve családjának adományozta a Thurzó Elek kincstartó által korábban a király számára átengedett solymári várat és több más birtokot, a törökök ellen vívott harcokban szerzett érdemeinek elismeréséért.

 

1731. július 19-én kelt egy bizonyos Eszterházi József tiltakozó levele, mely szerint Solymár lakói állítólag elfoglaltak egy Vörösvárhoz tartozó erdőrészt, melyet Plutópergh-nek neveztek. [Ez a név talán a mai Szél-hegyre utalhat.]

 

1744. július 22-én kötött házasságot Tápióbicskén Majthényi Károly, Solymár egykori földesura Beleznay Annával, aki Beleznay János tábornok és gyaraki Grassalkovich Zsuzsanna leánya volt.

 

1752. július 6-án történt a solymári kegykép tíz dokumentált csodatételeinek egyike: a budajenői Flasman János nyomorék gyermeke a szülők áldozása után visszanyerte kezének épségét.

 

1757. július 25-én született Marczibányi István templomépítő, mecénás, utcanévadó. Ő fejezte be a solymári barokk templom építtetését.

 

1769. júliusában hunyt el Nádasi Tersztyánszky József táblabíró és alispán, Solymár földesura egykori földesura.

 

1837. július 14-én hunyt el Solymáron, a 17 éves Majthényi Adriana, Majthényi Károly földesúr leánygyermeke, kolera következtében.

 

1878. július 30-án tartott ülésén a pestvidéki királyi törvényszék jóváhagyta a solymáriak "úrbéres barátságos egyezségét", mellyel a több mint fél évszázadon át elhúzódó solymári úrbéres pereket lezárták. Ezt követően a jobbágyok által használt föld örök megváltás címén a birtokukba juthatott, s a földesúr csak a község területének töredékét tarthatta meg birtokában.

 

1891. július 18-án a képviselőtestület, a tervezett vasútépítésről tárgyalva, azt támogatva úgy határozott, hogy ahol a nyomvonal miatt községi vagy közbirtokossági területet kell kisajátítani, az adott területrész fizetés nélkül, térítésmentesen kerülhet a vasút tulajdonába.

 

1901. július 2-án született Hoyos Béla gróf, a solymári uradalom egyik utolsó résztulajdonosa.

 

1910. július 3-án született Mezőkövesden Kakuk Mátyás, aki 1948-50 között községi bíró, illetve törvénybíró volt Solymáron.

 

1913. július 14-én született Budakeszin Almásy Ferenc, községünk 1962-68 közötti plébánosa.

 

1917. július 29-én hunyt el Kaiser Károly, aki 1899-től haláláig volt a solymári egyházközség plébánosa.

 

1919. július 20-án hunyt el John György (1876-1919) községi bíró.

 

1919. július 22-én kelt igazoló jelentésében Schlatzmüller András, mint a Tanácsköztársaság solymári politikai megbízottja megállapította, hogy a községben nem tapasztalható ellenforradalmi hangulat.

 

1919. július 27-én a községi munkástanács elrendelte a Ludvig József kocsmárosnál lévő bor lefoglalását, mert a nevezett nem engedelmeskedett a munkástanács rendelkezésének a bor árára vonatkozóan.

 

1921. július 4-én született Friedrich Ignácné Reményi Margit (Manci néni), a község egyik legendás pedagógusa, a helyi hagyományőrzés kiemelkedő egyénisége.

 

1922. július 16-án született és 1989. július 20-án hunyt el Pappert Ádám, aki 35 évig volt Solymár képviselője a megyei tanácsban, a solymári férfikarban társadalmi vezetői tisztséget töltött be, civil életében pedig hajógyári öntőmunkás volt, e minőségében Kossuth-díjat is kapott egy szakmai újításáért.

 

1925. július 16-án békéltető tárgyalás zajlott Karátsonyi Jenő gróf, solymári földesúr és 97 hitelezője (közöttük több solymári lakos) között, akiknek a gróf tartozott, és akik között a bíróság a letétben lévő összeget fel akarta osztani.

 

1927. július 21-én hunyt el, 63 évesen az első solymári rózsaleány, Milbich Mihályné Thaller Borbála. (Férje csaknem két évtizeddel élte túl.)

 

1934. július 17-én született Budavári Mihályné Schäffer Julianna (Julcsi néni), a solymári Heimatverein-Falukör alapító elnöke.

 

1938. július 15-én született dr. Taller Jánosné Szirmai Terézia, a solymári Karitász Egyesület alapító elnöke.

 

1942. július 23-án született, Németh Lajosné Temesi Valéria, Temesi (Tix) Mátyás állami tanító lánya, iskolánk 1982-84 közötti igazgatója.

 

1944. július 26-án hunyt el Stich Gyula, Solymár egyik legendás kántortanítója.

 

1945. július 17-én leváltották Őry Ferenc addigi solymári rendőrparancsnokot - "bűne" feltehetőleg az volt, hogy korábban a csendőrség tagja is volt -, utóda Szalay Lajos lett.

 

1946. július 11-én jelentősen átalakították a község vezetését ellátó Nemzeti Bizottságot. Az új testület négy párt, illetve a Földműves szövetkezet három-három képviselőjéből állt, titkára Csomay Ödön községi főjegyző, elnöke pedig Szalay Lajos, mint a Magyar Kommunista Párt küldötteinek egyike lett.

 

1948. július 1-jével formálisan is megszűnt a Solymári Iparosok és Kereskedők Olvasó- és Dalköre (taglétszáma már korábban alaposan megcsappant, a kitelepítés következtében).

 

1950. júliusában lépett hivatalába Redeczky Kálmán, Solymár község utolsó bírója.

 

1951. július 1-jén a községi tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy községi tulajdonba veszi a Kerényi Károlyné tulajdonát képező fatömegcikk-ipari üzemet (a mai Grand Ács Kft. és a szomszédos faipari cégek 60 évvel ezelőtti elődjét).

 

1951. július 1-jén újból bevezették Solymáron az élelmiszerjegy-rendszert, ami körülbelül egy évig maradt hatályban.

 

1951. július 2-án tizennyolc solymári kisiparos belépési nyilatkozatot írt alá, melyben egy kisipari termelőszövetkezet alapításáról döntöttek, Víg Ferenc vezetésével.

 

1964. július 9-én számolták fel végérvényesen a solymári Úrbéres Közbirtokossági Társulatot.

 

1965. július 1-jén egyesült a solymári vegyesipari szövetkezet a hasonló profilú Pilisvörösvári Vegyes Ktsz-szel, solymári központtal.

 

1969. július 26-án hunyt el, életének 81. évében Draxler Tamás, aki Solymár törvénybírója volt az 1930-40-es években.

 

1971. július 19-én kezdődött meg a második várhegyi ásatás, az Országos Műemléki Felügyelőség közreműködésével.

 

1973. július 16-án hunyt el Herberth János solymári bányatulajdonos; nevét 2012. szeptembere óta egy rövidke utca őrzi az egykori kakukkhegyi kőporbányák közelében.

 

1974. július 16-án kezdte meg Solymár nagyközség tanácsa a házi szemét elszállítását. Előtte ezen a téren igen áldatlan állapotok uralkodtak.

 

1975. július 1-jén ítélte 2-2 év letöltendő börtönbüntetésre a bíróság azt a négy solymári fiút (Gróf Tibort, Sebes Mártont, Posovszki Mihályt és Wenczel Jánost) akik tavasszal, az április 4-i nemzeti ünnep előtti éjszaka letépték és a sportpályán elégették a kirakott vörös zászlókat.

 

1977. július 1-jén a solymári takarékszövetkezet beolvadt a pilisvörösvári takarékszövetkezetbe, ezzel megszűnt az alapító elnök, a megszervezést végző Ringler Károly megbízatása.

 

1979. július 2-án adták át a pusztamaróti járási úttörőtábort - korábbi honvédségi létesítményt -, ami ebben az évben Solymár tulajdonába került azzal a céllal, hogy ott lehessen nyaraltatni a járás gyermekeit.

 

1983. július 12-én adták át a végleges szennyvíztisztító telep.

 

2000. július 13-án hunyt el Magyar Ferenc újságíró, a solymári egyházi képviselő-testület tiszteletbeli elnöke.

 

2010. július 24-én hunyt el Kis Zoltánné Eger Mónika, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete solymári csoportjának vezetője.

(Összeállította: Milbich Tamás, Hegedűs András)

Hozzászólás


Warning: sizeof(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /vhosts/web/arvense/mtomi/www.szepsolymar.hu/uj/inc/blog_mutat.php on line 51
Név:
E-mail:
Ellenörző:: Kérjük, másolja be ebbe a mezőbe a képen látható kódot!
Kérjük, másolja be ebbe a mezőbe a képen látható kódot!
Szöveg:

WENCZEL Emma
2017-08-02 07:30:10
Wenczel János