Júniusi História

A község történetírásában fellelhető, júniusi dátumokra mutató események jegyzéke.

Júniusi História

1397. június 1-jén, Budán kelt az az oklevél, melyben Zsigmond király elzálogosítja a solymári várat (a tolnai Földvár oppidummal együtt) 5000 aranyforint értékben egy jelentős, de később elszegényedett főúri családnak, Kwsal-i Jakch fiainak.

1404. június 1-jén Zsigmond király "in castro nostro Saalmar vocato prope Budam" keltezi egyik oklevelét, ami egyetlen írásos emléke az uralkodó Solymáron tartózkodásának.

1444. június 1-jén kelt okiratban olvasható, hogy Solymár várát elzálogosítják a Rozgonyi családnak.

1455. június 6-án Bécsben kelt, V. László király által kibocsátott levélben "Salmar" írásmóddal szerepel a középkori falu.

1490. június 17-i oklevélben olvasható az országnagyok végzése, mely szerint többek között Solymár vára továbbra is Corvin János birtokában marad.

1713. júniusában a német betelepülők egy része igen rossz hírekkel, és szinte koldusként érkezik vissza a németországi Ulmba, ahol igen rossz magyarországi viszonyokról számolnak be. 

1716. június 15. Wattay János és István tiltakozására eltiltják Veresvár lakóit Solmár predium használatától;

1755. június 7-én csodálatos gyógyulás történt a solymári kegyhelyen: Hepler Ferenc tízéves fiú 7 napi vérhányás után egészséges lett.

1776. június 8-án kapott Perczel József solymári plébánosi kinevezést, Majthényi Károly földesúr előterjesztésére.

1776. június 22-én egy tarjáni asszonynak egy születéstől kezdve vak gyermeke a Segítő Szűz Mária közbenjárására a kápolnában visszanyerte látását, június hó 24-én pedig Gyöngyös János pesti lakos Teréz nevű leánya szabadult itt meg 7 éve tartó nehéz betegségétől.

1782. évi június 28-án kezdődtek meg a solymári templom építésének munkálatai.

1816. június 12.: egy ekkor kelt okirati bejegyzésben szerepel először Petrus Schieszl ludimagister, vagyis az első ismert solymári tanító neve.

1821. június 29-én szentelte fel Vurum József székesfehérvári püspök a ma is ismert barokk templomot, Szűz Mária neve tiszteletére.

1831. június 25-én kezdődött Pest megyében a század legnagyobb kolerajárványa, mely sok solymárit is érintett. A járvány 116 községben lépett fel, és november 22-ig 19.381 személy megbetegedését okozta; a betegek fele (szám szerint 9452 fő) nem élte túl a fertőződést.

1835. június 25-én járt először Solymáron Joseph Stanislaus Albach (1795-1853) ferences rendi szerzetes és prédikátor, botanikai gyűjtő, az Albach-Herbarium növénytani gyűjtemény létrehozója. Itteni látogatásai különösen azért jelentősek, mert Solymárról és környékéről származó anyaga 62 új növényfajt jegyzett fel.

1836. június 3-án, pénteken Solymárnak 5 erős férfiút kellett kiállítania a "budai nagy híd" építésére. A solymári jobbágyok 1834. augusztus 21. és 1836. június 3. között összesen 104 férfinapszám és 36 nehézfuvar erejéig működtek közre a kérdéses híd építésében, amely megfelel a 10-es út óbudai vasúti sorompójánál lévő hídnak.

1838. június 4-én villám sújtotta agyon a bajorországi származású, 37 éves Johannes Majert, aki akkor a solymári Szarvas csárda csaposa volt. Halálának anyakönyvi bejegyzése a Szarvas csárda egyik legkorábbi történelmi említése.

1839. június 26-án született Strack József, a legendás Strack-zenekar alapítója és karnagya.

1849. júniusától kezdték besorozni a helyieket is nemzetőrnek (összesen 117 férfit). A nemzetőrök nagy részének a szabadságharc bukása után a bujdosás volt a sorsa, de néhányan közülük 1849. augusztus 25. és szeptember 15. között hazatértek.

1850. június 17-én született Schäffer Bernát mészáros, községi bíró, az Első Solymári Temetkezési Egylet alapító elnöke.

1853. június 5-én hunyt el Majthényi Lúcia (*1765), Solymár egykori földbirtokosa.

1888. június 19-én házasodott meg a solymári Kerekhegy településrész egykori birtokosa, Keglevits Gyuláné gróf Karátsonyi Ilma Eugénia Erzsébet.

1890. június 16-án és 17-én történt meg Hoitsi Pál és társai vasúti engedményesek kérelmére az Óbuda-Filatorigáttól Solymár és Pilisszentiván községek érintésével Pilis­csabáig létesítendő vasút bejárása.

1891. június 15-én nyitott meg az első solymári óvoda.

1894. június 16-i ülésén úgy határozott a solymári képviselő-testület, hogy 4500 forintért megvásárolja az addigi urasági lakást, jegyzői lakás és községháza céljára.

1900. június 26-án született dr. Donáth-Dauner József solymári születésű katolikus pap.

1902. június 22-én született Dér-Dauner Tamás, aki 1990-ben a római katolikus templom nagyharangját adományozta a községnek.

1905. június 18-án alakult meg id. Muttnyánszky Ádám elnöklete mellett az Első Solymár Magyar Társaskör.

1906. június 19-én úgy döntött a község vezetősége, hogy a "Mexikó" elnevezésű külterületen (lényegében a mai Anna és Munkás utcák környéke) csak közsegélyre szoruló lakos kaphat szükséglakást.

1912. június 2-án köttetett az utolsó solymári rózsaesküvő, ahol Dauner Tamás 21 éves kőműves segéd (későbbi világháborús hősi halott) és Miereisz Borbála 20 éves hajadon esküdött egymásnak örök hűséget. Az első világháború idején ez az eseménysorozat megszűnt.

Az 1920. június 14-i vármegyei közgyűlésen Pálóczy Horváth István megyei képviselő, a Pest megyei pángermán izgatás tárgyában tett felszólalásában kifogásolta Hufnágel Ferenc solymári plébános azon felszólalását, melyet állítólag a solymári jegyzőválasztásnál tett.

1929. június 9-én avatták fel az azóta már nem létező Zsíros-hegyi menedékházat, fényes külsőségek között.

1929. június 13-án halálos motorbaleset érte Solymáron Terstyánszky Ödön kardvívó olimpiai bajnokot.

1930. június 7-én alakult meg a Solymári Polgári Lövész Egyesület, dr. Tarpay-Nagy Miklós elnöklete mellett.

1933. június 28-án igen súlyos bányabaleset (vízbetörés) történt a Solymár-aknánál, ahol a hirtelen jött áradat miatt 11 bányász rekedt a mélyben. Közülük 85 órai megfeszített munkával - melyet Kassay-Kuzen Antal bányaigazgató és Muttnyánszky Ádám főmérnök irányított - kilenc főt sikerült élve kimenteni, így a baleset következtében mindössze két fő, Cserni Ignác és Besendorfer Ferenc vesztette életét.

1937. június 6-án alakult meg a Solymári Iparosok Olvasó- és Dalköre.

1942. június 26-án hunyt el Mózes Ida, községünk első óvónője.

1945. június 23-án kezdődött meg harminchét személy internálásával a helyi lakosság üldözése.

1945. június 18-án lőszerrobbanás következtében elhunyt a 11 éves Körbl Ferenc.

1947. június 24-én született Sarlós Tibor, a legendás Wulcan Zenekar egyik alapítótagja.

1948. június 29-én újjáalakult a Nemzeti Bizottság. Az új bizottságban a község őslakosságát már csak három fő képviselte, tizenöt tagja új solymári lakos volt.

1954. júniusában készült el a solymári ivóvízvezeték első szakasza, melynek révén a Templom téren újra megjelent a Törökkút-forrás vize.

1959. júniusában jött létre a Pest megyei Faipari Vállalat, a PEVDI elődje, mely már nem községi  irányítással működött.

1959. június 10-től Cs. Horváth Istvánt bízták meg a PEMŰ vezetésével.

1960. június 19-én született Illéssy Mátyás, Solymár egyik közkedvelt plébánosa.

1969. június 23-án született döntés arról, hogy az új solymári téglagyárat - amit a megszűnő Újlaki Tégla és Cserépgyár kiváltására kívántak létrehozni - a Várhegy és a Vasút közötti területen, a Rókus utca mögötti ároktól keletre kell megépíteni.

1971. júniusában kezdődött meg a solymári vár második ásatása dr. Valkó Arisztid, Seres István és dr. Jablonkay István kezdeményezésére (az ásatás 1971-77 közt folyt).

1972. júniusában dr. Jablonkay Istvánt kérte fel a község tanácsa a Solymáron fellelt helytörténeti emlékek megőrzésére szolgáló helytörténeti gyűjtemény létrehozására.

1972. június 25-én avatták fel, több egykori olimpiai bajnok részvételével Terstyánszky Ödön solymári emlékművét.

1976. június 22-én született dr. Tokodi Bence solymári katolikus pap.

1977. június 10-én jelent meg a solymári vízvezetékekben a szentendrei víz.

1980. júniusában a választások után Kovács Béláné utóda, Bognár Lajos lett a tanácselnök.

1983. június 12-én hunyt el dr. Oswald Emma, községünk egyik közkedvelt körzeti orvosa.

1984. június 3-án hunyt el Solymári Walkó László, szobrász, festő, éremművész, aki 1941-ben Solymár domborműves címerét készítette a községháza homlokzatára.

1986. júniusában kezdődött a patika immár negyedik költöztetése a jelenlegi helyére, az orvosi rendelő mellé.

1988. június 7-én hunyt el dr. Valkó Arisztid, a solymári vár első kutatója.

1989. június 15-én hunyt el Dauner Bernátné Stich Margit, a község egyik közkedvelt pedagógusa.

1994. júniusában nyílt meg Solti Borbála vezetésével a Klinger-Hof étterem, mely a sváb hagyományőrző jellege, és főként jobboldali politikai baráti társaságok rendszeres gyűlésezései miatt volt közkedvelt vendéglátó egység Solymáron. [Solti Borbála 2010. június 7-én hunyt el.]

1999. június 19-én, Horváth Iván által jegyzett előterjesztés indította meg azt a láncreakciót, amely végül a Solymári Kortárs Művészeti Gyűjtemény létrejöttéhez és a községházán 2012-ig működött állandó kiállítás megnyitásához vezetett.

1999. júniusában került sor a Cédrus Táncegyüttes névválasztó ünnepségére. A tiszteletbeli "keresztapa" dr. Pesovár Ernő Kossuth-díjas néptáncoktató volt.

2000. június 2-án tartotta alakuló ülését a Solymári Művészetbarát Kör.

2009. június 6-án hunyt el Irtzl Tamásné Taller Erzsébet, a Solymári Hagyományőrző Asszonykórus egyik alapító tagja.

2010. június 3-án hunyt el John Jánosné Lipka Éva, aki a solymári gyógyszertár fennállása óta a leghosszabb ideig vezette a létesítményt.


(Összeállította: Milbich Tamás, Hegedűs András)


 

Hozzászólás


Warning: sizeof(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /vhosts/web/arvense/mtomi/www.szepsolymar.hu/uj/inc/blog_mutat.php on line 51
Név:
E-mail:
Ellenörző:: Kérjük, másolja be ebbe a mezőbe a képen látható kódot!
Kérjük, másolja be ebbe a mezőbe a képen látható kódot!
Szöveg: