Márciusi História

A község történetírásában fellelhető, márciusi dátumokra mutató történések jegyzéke.


1401.
március 9-én kelt Budán az az okirat, amely szerint Zsigmond király Maróti János macsói bánnak adta - annak kérésére - azt a birtokrészt, amelyet a hűtlenné lett Lackfi István vajda erőszakosan Solymár várához csatolt. 




1456. március 1-jén született, a lengyel-litván Jagelló dinasztiából származó IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet utódaként II. Ulászló, későbbi magyar és cseh király. Jó ideig az ő birtokában volt a solymári vár is, írásos emlékek bizonyítják, hogy gyakran és előszeretettel látogatott ide vadászatai során.



1468. március 10-én kelt az az okirat, mely beszámol egy Mátyás király által elrendelt, s a solymári várnagyok hatalmaskodásával kapcsolatos vizsgálat eredményeiről. Eszerint a király által, a nyulak-szigeti apácák kérésére megbízott nádor és országbírói emberek azt állapították meg, hogy Mekchei Balázs diák és Buda-i Petrach solymári várnagyok kivágatták Csabán (Piliscsabán) az apácák erdőinek egy részét; továbbá a nevezett apácák szentmihályi (talán rákosszentmihályi?) birtokán Palotha-i Gothwycz Gáspár jobbágyai lekaszálták a kaszálókat és bántalmazták ottani embereiket.



1720. március 14-15-én vette jegyzőkönyvbe Pest megye közgyűlése, hogy Solymár földesurai - Wattay István és Wattay János - tiltakozást nyújtottak be, mert Vörösvár és Hidegkút lakói Solymár pusztáján telepedtek le, a földesurak engedélye nélkül.



1721. március 31-én olvasták fel a megyei közgyűlésben Pálffy Miklós 1721. február 10-én Pozsonyban kiadott parancsát, amely Wattay István és Wattay János kérelmére Pomáz, Kalász, Solymár, Kovácsi és Csobánka falvakban határjárást rendelt el. A közgyűlés az alispánt és a szolgabírót bízta meg az ügy elintézésével.



1742. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján áldotta meg Márkus Mihály zsámbéki plébános először azt a kápolnát, melynek helyén a mai, barokk stílusban épült római katolikus templomunk áll.



1754. március 3-án hunyt el, 54 éves korában nádasi Terstyánszky János főjegyző, nádori protonotárius, Solymár egykori földbirtokosa. Édesanyai öröksége révén vált több Esztergom megyei település, valamint a Pilis megyei Vörösvár, Szentiván és Solymár, végül egy pesti majorság birtokosává.



1754. március 8-án (más adat szerint 2-án) történt a solymári kegyhelynél feljegyzett tíz csodálatos gyógyulás egyike: eszerint a tinnyei Maller vagy Malter András, aki lovas balesetben eltörte két bordáját, a solymári kegyhelyre zarándokolva csodálatos módon meggyógyult. Hasonló gyógyulás történt alig két héttel később, 1754. március 24-én is, amikor Seml Lipót nagykovácsi lakos másfél éves fia, aki csonttörés és epeköves bántalmai miatt látogatta meg a solymári kegyhelyet, apja imádságai közben visszanyerte egészségét.



1770. március 20-án mutatták be Pest megye közgyűlésén a solymári urbáriumot és tabellát, vagyis az úrbérrendezési okiratot a hozzá tartozó táblázattal. Ezzel Solymáron is megtörtént a földesurak és a jobbágyok közötti viszony szabályozása. A gyűlésen a falu és a földesúr képviselői, Muslay Gábor főszolgabíró irányításával megtárgyaltak és lejegyeztek minden fontosabb kérdést az urbáriummal kapcsolatosan; a lakosokat a falu esküdtjei, Majthényi Károly földesurat pedig uradalmi tisztek képviselték.



1862. március 30-án a községet újkori fennállása óta az eddig ismert legnagyobb természeti katasztrófa sújtotta. Húsvét hétfőn kora délután az Újvilág utcában (a mai Hősök utcában) gondatlanságból tűz keletkezett egy magánházban, ami az orkánerejű szélben fél óra alatt lángba borította a mai Mátyás király utcát, valamint a József Attila utca alsó részét. A tűzvészben 61 ház, csűrök, présházak, égtek el, valamint kisebb-nagyobb háziállatok váltak a lángok martalékává. A tűz főleg a vagyonosabb gazdák házait érintette, de leégett a plébánialak, valamint az újonnan épült iskola is. A nagy tűzvész emlékére több évtizeden át szokás volt Solymáron a húsvét hétfői, templom körüli körmenet.



1865. március 24-én született Cegléden Mózes Ida, a község első óvodájának vezetője.



1890. március 18-án hagyta jóvá a képviselőtestület a közvágóhíd tisztántartási és fenntartási szabályrendeletét. A közvágóhidat egészségügyi okokból építették, az 1890 előtti években, a mai Mátyás király utca 5. számú ház helyén, és egészen 1939-ig működött. Megszüntetésére azért került sor, mert az épület már rozoga, düledező volt, és addigra a helyi hentesek is saját vágóhidakat létesítettek.



1890. március 18-án zajlott az a képviselőtestületi ülés, melynek jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a korábbi postahivatal megszűnhetett, mert úgy döntenek, hogy nyolcvan forint hozzájárulást szavaznak meg a postahivatal újbóli létesítése céljára. Az indoklásban az állt, hogy enélkül a község kénytelen lett volna küldöncöt tartani, és a küldeményekért minden egyes lakosnak darabbért kellett volna fizetnie.



1891. márciusában Pest vármegye alispánja bezáratta a solymári templomot, "mert a boltozat, az oratórium ablakívei és a templom ívhevederei annyira megrongálódtak, hogy a hívek életbiztonságát veszélyeztették". Steiner Fülöp püspök felszólítására a kegyuraságot képviselő Karátsonyi Kamilló gróf júliusig vállalta annak javíttatását.



1900. március 23-án született Solymár egykori résztulajdonosa, Hoyos József, a magyar főrendiház és a felsőház örökös tagja. Grófi címet viselt, diplomás mezőgazdász, illetve közgazdász mérnök volt.



1907. március 26-án immár harmadszor hozott támogató határozatot egy gyógyszertár nyitása ügyében a solymári képviselő-testület, korábban már 1894-ben és 1903-ban is adott a testület hozzájárulást egy-egy kérelmező gyógyszerésznek. A korábbi kérelmeket azonban vélhetően felsőbb helyen nem hagyták jóvá, mert az első solymári gyógyszertár - ismereteink szerint - csak e döntést követően, 1908-ban nyithatott meg, a belügyminisztérium 1907. novemberi engedélye birtokában.



1906. márciusában Karácsonyi Kamilló gróf felparcelláztatta és házhelyeknek adta el a "Kowacserweg" dűlőben lévő birtokait; e parcellázás eredményeként alakultak ki a Kálvária utcai, Erdő utcai, Törökkút utcai és a Nagykovácsi utca déli oldalán lévő telkek. Ugyancsak felparcellázták a mai Rákóczi utca és Párkány utca területét is, majd 1906. március 17-én a képviselőtestület híd építését határozta el a "Lainvandbleicher" árokra (Párkány utca), hogy a telkeken épitkezhessenek. Korábban az árok északi, napos fekvésű oldalán fehérítették a solymáriak a háziszőttes len-, illetve kenderanyagokat, s erről nevezték el az ott folyó árkot.



1906. március 17-én határozott a solymári elöljáróság arról, hogy 3200 forintért megveszi a mai Templom tér 7. szám alatti épületet harangozólak céljára, és átadja azt egyháznak, cserében a régi, hasonló funkciójú épületért, aminek a lebontásáról már 1904-ben határozat született. (A régi harangozóház a mai főtéri újságosbódé és telefonfülkék helyén állt, bontását a rossz állapota miatt rendelték el, de arra csak az 1900-as évtized vége felé került sor.)



1914. március 7-én jelentették be a képviselőtestület ülésén, hogy Pesthidegkút és Pilisszentiván felől a solymári vasútállomáshoz út kiépítését tervezik. A község az út céljára szükséges területet felajánlotta az államnak, ezen felül a bányákból a szükséges követ, sódert és homokot is. Az út kiépítése 1915-ben meg is kezdődött.



1915. március 8-án Straub Béla főjegyző, az elégedetlenkedő helyi lakosság ellátása és megnyugtatása érdekében arról tett jelentést a solymári képviselőtestületnek, hogy a járási főszolgabíró a térség lisztellátására szerződést kötött az Első Budapesti Gőzmalom Rt-vel.



1923. március 1-jén Korencsy Lajos főjegyző bejelentette a képviselőtestületnek, hogy a Horthy Miklós által kezdeményezett "nyomorenyhítő akció" természetben és készpénzben sem volt túl eredményes, így a község lakossága az akciót nem tudja tovább támogatni. Elmondása szerint községi pótadó kivetése a megfelelő támogatás elnyerése érdekében már nem lehetséges, mert a lakosság így is 700%-os községi pótadóval van terhelve.



1926. március 12-én született a felvidéki Kisrát községben, egy parasztcsalád hatodik gyermekeként Baráth Károlyné Jakubát Etelka, a solymári iskola 1950-1981 közötti igazgatója.



1926. március 25-én döntött a községi képviselőtestület arról, hogy a temetővel szembeni területet - a mai Árpád utca felső részét - levente gyakorlótérnek jelölik ki. 



1928. március 12-én született (Schmidt István néven) Seres István, a solymári tanács 1954 és 1988 közötti vb-titkárja, helytörténész. Az ő helytörténeti munkái forrásértékűek a község számára.



1932. március 16-án hunyt el Taller András, aki 1919-1920 között, majd 1923-tól haláláig volt községünk bírája.



1932. március 20. és április 4. között tizenegy alkalommal adták elő a solymári német nyelvű Passiójátékot. Az előadásokra Hűvösvölgyből külön autóbusz-járatokat biztosítottak; a környező községekből is szép számmal jött érdeklődő közönség.



1933. március 15-én történt az az állítólagos eset, mely szerint a solymáriak nem engedték meg a jegyző fiának elszavalni a községi megemlékezésen a Nemzeti dalt. Az esetet dr. Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő tette szóvá a nemzetiségek ügyében fellángolt parlamenti vitában. A községi képviselőtestület a parlamenti beszédre reagálva erélyesen tiltakozott a községet ért nemzetiségi és hazafiatlansággal vádló kijelentés miatt, Korencsy Lajos főjegyző pedig hivatalosan is cáfolta az állítást.



1944. március 19-én, vasárnap délután vonultak be a német katonák - Magyarország német megszállását követően - Solymárra, ahol többek között az iskolában, más középületekben, valamint magánházaknál szállásolták be magukat.



1945. március 1-jén jött létre, Kopp Márton kezdeményezésére a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete. Az alakuló gyűlést az akkori Erzsébet királyné utcai Taller-féle vendéglőben (ma Lejtő italbolt) tartották. Az első taggyűlést, illetve falugyűlést ugyanott tartották meg két héttel később, 1945. március 15-én.



1944. decemberétől 1945. március 9-ig bezárólag 482 solymári lakost vittek el a szovjet katonák a községből, máshol végzendő hadi munkára. Legtöbbjüket sáncásási munkára vitték el, ahonnan csak két-három hét után jöhettek vissza. Sokan megalapozottnak látták a rémhírek keltette aggályt, hogy a férfiakat Szibériába viszik.



1945. március közepére a Solymárt felszabadító-megszálló, mintegy 1200 főt kitevő szovjet katonaság zöme elhagyta a községet, csak egy hadifogoly-gyűjtőhely maradt itt még egy darabig. Március végén ez utóbbi is megszűnt, és eltávozott a faluból a szovjet katonaság maradéka is.



1947. március 22-én kelt az a határozat, mely az Országos Méhész Egyesület Solymári Csoportja megszüntetését mondta ki. 



1950. március 25-én adta ki a Minisztertanács azt a rendeletet, melynek értelmében az elűzött, majd visszatelepedett, illetve az itt tartózkodó volt kitelepítettek visszakaphatták magyar állampolgárságukat és ingatlanukat, amennyiben az használatukban volt.



1950. március 27-én született Behovics Antalné Szalay Judit, a solymári iskola 1989-2009 közti igazgatója. Munkássága idején indult el az iskolában az angol nyelvoktatás, és az ő idejében fejlődött a 4 tanerős zeneiskola 15 fősre, és 12 tanszakosra. 20 éves igazgatói pályafutása alatt több pályázatot is nyert az iskola, ő kezdeményezte a tantermeknek egykori jeles pedagógusok nevével való elnevezését.



1954. március 11-én tartott ellenőrzést a megyei tűzrendészeti hatóság a Templom téren működő gumi- és cellulóz-feldolgozó üzemben, mely ellenőrzés nyomán számos szigorítást rendeltek el. Egyebek közt megállapították, hogy az üzem területén nagy mennyiségű tűzveszélyes vegyi anyagot tárolnak, emiatt ezek azonnali eltávolítását rendelték el; egyúttal felszólították a szövetkezet vezetőségét a telepengedély beszerzésére is. Azt nem tudni, hogy az engedély beszerezése megtörtént-e, de két hónappal később olyan robbanás történt az üzemben, ami miatt a hatóságok minden vegyipari tevékenységet megtiltottak a község belterületén.



1966. március 3-án hunyt el Budapesten Kakuk Mátyás községi bíró, aki 1949-1950 között viselte ezt a tisztséget. 



1968. március 21-én hunyt el Milbich (Majtényi/Schultz) János, a XX. századi Solymár egykori községi bírája.



1977. márciusában kezdődött az új, száz férőhelyes óvoda építése Karaszi Zoltán tervei alapján, amit ma Kék Óvoda néven ismerünk. Az építkezés 1977. augusztus 20-ra készült el.



1991. március 23-án alakult meg - az 1950-es években alakult Kisipari Szövetkezetből kiválva - a Bőrdíszmű Kisszövetkezet Tarlós Márton elnöklése mellett. E szövetkezet tagjainak száma az alakuláskor harminchárom fő volt, és ebben a formában 1992 végéig működött.



2000. március 28-án hunyt el dr. Timaffy Endre görög katolikus esperes, aki élete utolsó évtizedeit Solymáron élte le.



2003. március 22-én hunyt el dr. Vácz Jenő, aki az 1960-70-es években közel húsz évig volt a solymári katolikus gyülekezet kántora és kisegítő lelkésze.



2003. márciusában először szerveztek passiójátékot a solymári Szél-hegyen. A nagyszabású és egyben kuriózum-értékű előadást Dauner János és Illéssy Mátyás akkori plébános szervezte meg, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem "Boldog Özséb" színtársulata "Inductione de Passione Christi" című előadásán a Corvinus Vegyeskar is közreműködött.


Hozzászólás


Warning: sizeof(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /vhosts/web/arvense/mtomi/www.szepsolymar.hu/uj/inc/blog_mutat.php on line 51
Név:
E-mail:
Ellenörző:: Kérjük, másolja be ebbe a mezőbe a képen látható kódot!
Kérjük, másolja be ebbe a mezőbe a képen látható kódot!
Szöveg: